Megemlékezések

November 26-án az alsó-szászországi Braunschweigben, 83 éves korában váratlanul elhunyt a marosvásárhelyi születésű Kerekes Tóth Erzsébet népdalénekes.

Ismét szegényebbek lettünk, bár az idei Szent György Napokon mikor még színpadra lépett (sajnos, ez volt az utolsó), olyan életerővel, optimizmussal és művészi erővel énekelt, hogy még koncert-turnén is gondolkoztunk. Mindenkit felismert a régiek közül, fantasztikus szellemi frissessége lenyűgözött.

A Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet utolsó kolozsvári évfolyamán, 1954-ben szerzett színészdiplomát. Pályáját az Állami Székely Színház marosvásárhelyi színésznőjeként kezdte, majd az Állami Székely Népi együttes, későbbi Maros Művészegyüttes vezető énekeseként, több éven át igazgatójaként folytatta. Sajnos az intézmény 55 éves születésnapján már nem tudott jelen lenni. De gazdag életútjához az is hozzátartozik, hogy négy éven át igazgatta a Marosvásárhelyi Állami Bábszínházat.

1958 óta volt a Marosvásárhelyi, Kolozsvári, Bukaresti és a Kossuth Rádió munkatársa. Előadó művészetét Románián és Magyarországon kívül számos európai, Észak-amerikai és Távol-keleti államban élvezhették. A Magyar Rádió Ezüsttoll díjasa, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztjének kitüntetettje, a Magyar Kultúra Lovagja, Marosvásárhely Díszpolgára volt. A szakmai kritika Török Erzsébet művészeti örököseként, a bartóki és kodályi hagyományokat messzemenően tisztelő és követő, igényes énekművészként értékelte.

Mint erdélyi lemezkiadó rendkívül hálás vagyok a sorsnak, hogy a Marosvásárhelyi Rádió jelenlegi és volt igazgatója Borbély Melinda valamint Jászberényi Emese és a rádió jónéhány lelkes munkatársa, hozzásegített, hogy a meglévő felvételeit előkeressük és a modern technika elvárásainak megfelelően ismét közkinccsé tegyük. Csodálatos művészete ezeken a korongokon megmaradt, hiszen az utolsó előadónk volt, aki az erdélyi népzenét ízeiben, minden árnyalatában ismerte. Ő valóban sztár volt, mindannyiunk sztárja, akinek ajkán a leghitelesebben kelt életre népdalaink bensőséges, megejtő szépsége.

Bár élete utolsó éveiben távol élt szeretett szülőföldjétől, barátaitól, egykori rajongótól, mégis minden gondolata Erdély és a színpad volt. Egy interjúban így vallott önmagáról: “Sosem éreztem magam sztárnak, inkább egy egyszerű napszámosnak, aki igaz ügyet szolgál. A népdal sok kaput kinyitott előttem, és hálás vagyok ezért a sorsnak. Az emberélet véges , de a népdal az sosem hal meg, az örökké él”.

És most már a mindenki Tóth Böskéjének emléke sem.

Dancs Árpád 2011 11.28

2012 julius 09. ( Folkrádió.hu)

Kerekes Tóth Erzsébet „hazaérkezett”

Barátai, rokonai, kollégái vettek búcsút csütörtökön a Maros Művészegyüttes épületének előcsarnokában az intézmény néhai énekesétől és vezetőjétől, a 83 éves korában hirtelen elhunyt Kerekes Tóth Erzsébettől.

Bár a halálhír jó fél évvel ezelőtt érkezett, az együttes kövesdombi székházában és a marosvásárhelyi római katolikus temetőben több száz ismeretlen, egyszerű néző vagy hallgató is lerótta a kegyeletét. Olyanok is eljöttek, akik, mint mondták, csak a színpadról vagy a rádióból ismerték a művésznőt. Ennyi azonban elég volt nekik, hogy csodálatos hangját és mosolygós tekintetét egy életre a szívükbe zárják.

Kerekes Tóth Erzsébetet a tavaly, november 26-án a németországi Braunschweig egyik klinikáján érte a halál. Azelőtt egy pár nappal még üzenetben köszöntötte a zsúfolt ház előtt az 55. évfordulóját ünneplő Maros Művészegyüttest. Az Erdély egyik legismertebb és legkedveltebb népdalénekesének számító művésznő 1954-ben, az akkor még Kolozsváron működő Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán szerzett színészdiplomát. Pályáját a legendás marosvásárhelyi Állami Székely Színházban kezdte, majd az Állami Székely Népi Együtteshez, a későbbi Maros Művészegyütteshez igazolt. Hamarosan ennek vezető énekese, majd több éven át igazgatója lett. Hangját számos rádió- és televíziós felvétel, kis- és egyéni nagylemez sora őrzi. Gazdag pályafutása során tizennégy országban lépett fel, főleg Bartók, Kodály, Lajtha László műveiből öszszeállított dalestjeivel. A Magyar Rádió Ezüsttoll díjasa, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének kitüntetettje, a Magyar Kultúra Lovagja, Marosvásárhely díszpolgára volt. Élete végéig aktív maradt. Románián és Magyarországon kívül számos európai, észak-amerikai és távol-keleti országban is fellépett. Bár életének utolsó éveit férje mellett, Németországban töltötte, minden gondolata Erdély és a színpad volt. Egy interjúban így vallott önmagáról: „Sosem éreztem magam sztárnak, inkább egy egyszerű napszámosnak, aki igaz ügyet szolgál. A népdal sok kaput kinyitott előttem, és hálás vagyok ezért a sorsnak. Az emberélet véges, de a népdal sosem hal meg, az örökké él.”

Ravatala mellett a Magyarországon élő fia, Kerekes Medárd nem a halál miatt kesergett, hanem azt hangsúlyozta, hogy édesanyja hazaérkezett. Barabási Attila Csaba, az együttes jelenlegi igazgatója pedig azokat a ’89 előtti éveket idézte fel, amikor az intézményvezető Kerekes Tóth Erzsébet, a kommunista diktatúra idejében is képes volt utat mutatni a megmaradás felé, és példakép lenni fiatalabb kollégái számára. Barabási Juhász Gyulát idézve búcsúzott a nagy elődtől: „»Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek« – és Erzsike néni élni fog szívünkben és talán mondhatjuk azt is, hogy ő halhatatlan, hiszen a gyönyörű dalai által ő örökké élni fog közöttünk”.

Szucher Ervin